Category Archives: Egyéb

Nyomás utána – Part II

A part I-ben gyorsan körbeszaladtuk a keleti-blokk által gyártott lemezeket, most átugrunk a vasfüggöny túloldalára és ugyanilyen gyors járatban átszaladunk a nyugati nyomásokon. Biztos lesznek akik nem értenek velem egyet, de a hi-fi már csak ilyen. 1-2 ország persze itt is ki fog maradni, vagy érdekesség hiánya miatt, vagy csak mert szimplán olyan minimális mennyiségben találkoztam vele, hogy nem merek állást foglalni. Ilyen pl Olaszország ahonnan túlnyomóan csak italo maxi lemezeim vannak és nem nagyon van mivel összehasonlítani. Ezúttal haladjunk minőségileg “csökkenő” sorrendben. Fontos megjegyezni, hogy itt már a legtöbbször nincsenek olyan különbségek mint a keleti vs nyugati lemezek esetében, egy-egy angol-német német-USA párharcot csak jó szettel és kellő odafigyeléssel lehet értékelni.

DEFLEPPARDPyromaniajapanCDinMiniLPsleeveOBI

Japán: Számomra ez a non plus ultra, az etalon. A japán lemezek egyszerűen gyönyörűek és gyakorlatilag hibátlanok. A borítok csodaszép fényes, élnék színekkel vannak megáldva, a lemezek már ránézésre is magas szintet képviselnek. Azt hiszem talán japán az egyetlen nyomás ahol még nem találkoztam off centeres (amikor a lemezközép nem 100% középen van) lemezzel. Külön érdemes a JVC Super Vinylt megemlíteni vagy a Toshiba kiadásokat. A japán lemezek különlegessége továbbá az úgynevezett OBI csík ami egy kis japán nyelvű tájékoztató magáról a lemezről. Az eredeti borítót ugyanis a japánok általában átvették de a latin betűket nem mindenki tudja olvasni így az OBI-n kandzsival is feltüntették az információkat. Ha japán lemezt látok jó áron akkor mindig beszerzem, azt szoktam mondani, hogy majd a másik nyomás felkerül a piacra akkor 🙂

Hollandia: A holland lemezek jók, sőt az esetek nagyon nagy százalékában nagyon jók. Dinamikus tiszta hangzás, kellő mélyek és megfelelő magasak jellemzik. Holland lemezből nem szabad otthagyni a kedvenceinket, nem fogunk benne csalódni.

Németország: A németek precíz népség, és ez a lemezeikre is igaz. Kiváló lemezeket nyomtak, csak ritkán csúszott be 1-2 rosszabbul sikerült nyomás, ez valószínűleg már a cégek minőségi különbségéből eredhet, de régi lemezeknél nagyon ritkán lehet tudni, hogy melyik présüzemben készült. A gyűjteményem 90%-a nekem német lemez, mert az ország közelségét nézve ezek amolyan bestbuy kategóriák. Szinte minden beszerezhető és ár/teljesítményben is a legjobbak között vannak. Érdemes tehát a német lemezeket nézegetni.

usa

USA, Kanada: Az USA lemezek elég furcsa jószágok, én azt vettem észre, hogy folyamatos degradációban vannak ami a hangminőséget illeti. Ahogy haladunk előre az évszámokban úgy tűnik el az USA lemezek hangzásbeli előnye. A 60-as 70-es évekből még feltétlenül érdemes USA lemezekben gondolkodni a 80-as és későbbi évekből már nem vagyok ebben ennyire biztos. Természetesen a mai napig maradtak kíváló lemeznyomók USA-ban, de ezekről majd a Part III-ban. Kanada amolyan sötét ló, mert hallottam onnan már egészen kíváló lemezeket, és sajnos gyengébbeket is – sajnos a mintám azonban túl kicsi ahhoz, hogy egyik vagy másik felé billentsem a mérleg nyelvét. Így egyelőre marad a sötét ló.

Anglia: Nagyon sokan szeretik az angol nyomásokat, én sajnos hektikusnak találom. Míg a németeknél nagyon ritkán csúszik be 1-1 rosszabbul sikerültebb darab, addig az angoloknál ez szinte rendszeres, főleg az EMI, CBS kiadások esetén. Az angol használt lemez piac hatalmas, de sajnos nem olyan precízke mint a németek – hozzájuk képest az angolok már – már trehány népség így nagyon meg kell néznünk mit kínálnak, mert az angol eladók a popcorn morzsás lemezt is képesek hibátlanként hírdetni.

Franciaország, Olaszország: Szintén két olyan ország amiből túl kevés mintával rendelkezem ahhoz, hogy biztonságosan nyilatkozni merjek a nyomásokról. Persze Jean-Michel Jarre összes korai francia nyomásban van meg és azok ütnek is rendesen. Valamint van pl francia nyomású Kraftwerkem (ami pl egy olyan zene, hogy elrontani sem nagyon lehet a legrosszabb nyomás is kifejezetten jól szól), ami szintén nagyon jó, de ebben az esetben az  USA jobb például.

Görögország, Spanyolország: Szintén túl kicsi a minta, de amit eddig tapasztaltam az a mediterrán életstílus leképzése – hanyag munkák. Spanyolország annyiból érdekes, hogy ott még a kilencvenes évek közepén is nyomták a lemezeket így van jó pár anyag ami csak abban szerezhető be (hála a represseknek már nem sokáig). Egyiket sem kell erőltetni, hacsak nem a gyűjtés miatt keresünk valamit pont ilyen nyomásban.

Természetesen még számtalan ország van, de vagy minőségük miatt, vagy mert igen ritkák így nincs igazából értelme beszélni róluk. Kimaradt tehát ez-az de nagyjából átfutottuk így a nyugati lemeznyomást is.

A part III-ban megvizsgáljuk majd, hogy mi a helyzet mostanában, megbeszélünk pár olyan fogalmat mint, hogy mi a repress, reissue, test pressing, etched, single sided és még sok hasonló nyalánkságot 🙂

Nyomás utána Part I

Mint bizonyára mindenki tudja; a lemezek különböző országokban, különböző cégeknél készülnek. Ezt hívjuk “szaknyelven” a lemez nyomásának. Tehát ha valaki azt kérdezi az eladó lemezedről, hogy az milyen nyomás, akkor nem légnyomás után érdeklődik, pusztán csak azt szeretné tudni, hogy melyik országban készült az adott lemez. Ez ugyanis a lemez hangzását, minőségét nagyban befolyásoló tényező. Bár országon belül is vannak eltérések, általában mégis csak országra bontják a nyomás “milyenségét”, mert az adott országban készült lemezek akár több cégen belül is hasonlók lehetnek – kivétel persze mindig akad de a rutinos róka ezekkel már tisztában van. A világ a kilencvenes évek – és a CD térhódítása – óta eléggé átrajzolódott ebből a szempontól is, aminek gazdasági okai vannak.

A mai piacot is kivesézzük majd, de most kezdjük a múlttal (80-as évek végéig vagyis a rendszerváltások +-2-3 év). Fontos megemlíteni, hogy a rossz hangzás általában nem azt jelenti, hogy hallgathatatlan. Ilyenkor adódnak azok a félre értések amikor ismerős mondja, hogy hát neki az jugóban van meg és jól szól semmi baja. Aztán feltesszük utána az USA nyomást és akkor érti meg, hogy jaaaa itt tényleg elég nagy különbségek vannak hangzásban. Tehát a kiadásokat mindig egymáshoz viszonyítjuk – önmagában nem ad nekünk elég információt.

Kezdjük valahol az aljával, ezek pedig sajnos – nem sajnos a kelet európai blokkban készült nyomások. Hiába no, itt sem volt versenyhelyzet – ahol meg nincs ott meg tudjuk milyen a munka. (azon kívül, hogy büdös)

emil-dimitrov-balkanton

Bulgária, Románia – ezek a legalja. Többnyire mondjuk népzenéket és helyi zenéket adtak ki, ebből a szempontból talán érdekes lehet, de kedvenc együttesünket ne ilyen nyomásban keressük. (Maximum gyűjtési célzattal).

India – Az Indiai lemezek nagy része vastag, törékeny, merev anyagból készült és az időt is rosszul viselik. Vannak jobban és rosszabbul sikerült változatok, de összességében beszerzésre nem ajánlott. Valamikor a nyolcvanas évek közepe táján beszereztek angol nyomóformákat, innentől javult a hangzás valamit, de ha lehet ne indiai lemezt válasszunk. (Nyugaton – főleg USA-ban vannak gyűjtők akik keresik az indiai lemezeket érdekességük folytán – tehát üzletelni éppenséggel lehet vele ha a nagy együttesekről beszélünk).

Jugoszlávia – Magyarországon a magyar nyomások mellett talán a jugoszláv nyomások voltak a legnépszerűbbek, hiszen sokkal több mindent adtak ki mint amit a magyar pártfunkcionáriusok engedélyeztek, azaz esélyes volt, hogy egy keresett nyugati előadó lemezéből jugóhoz jutunk hozzá legkönnyebben. Meglepően sok kiadó is volt az akkori Jugoszláviában (Jugoton, RTB, Suzy, Beograd Disk, stb). A Jugoszláv nyomások legnagyobb baja az, hogy hektikusak – képtelenek voltak fenntartani bármiféle standardot, így találkozhatunk egészen tisztességes nyomással és borzasztó rosszal is. Háttér információk szerint használt nyugat-európai nyomóformákat vettek meg és attól függött a minőség, hogy előtte azt a nyomóformát nyugaton már mennyire használták el. A borítók is ilyenek – a legtöbb jugó lemez borítója tompa, élettelen és színtelen, sokszor a méretek sem stimmelnek, szövegek, képrészletek maradtak le. Hangra eddig bármilyen jugó lemezt hasonlítottam a megfelelő nyugatihoz eddig mindig alulmaradt, szóval akkor szerezzünk be jugó változatot ha nagyon nincs más, nagyon nincs pénzünk a jobbra vagy csak gyűjteményi célzattal kell.

L-121761-1296408754.jpeg

Magyarország – A magyar nyomások az országban könnyen és olcsón hozzáférhetőek voltak, köszönhetően az állami hanglemezboltoknak. Sokan egészen nagy tiszteletben tartják őket – én nem tartozok ebbe a táborba. A legtöbb magyar nyomás sáv határoltan, szűkösen szól, sok lemeznél olyan mintha a magas hangok tetejét egyenesen levágták volna. Állítólag saját kiadású klasszikus zenei vonalunk világ színvonalú, de mivel nem hallgatok klasszikus zenét így ezt nem tudom megerősíteni. A jugóval szemben mindenképpen van annyi előnye, hogy új nyomóformákat használtak, és a lemezek licensz alapján kerültek nyomásba, ami azt jelenti, hogy jó(bb) minőségű borító és egy standard állandó minőség is biztosított volt. Borzasztóan rosszul szóló magyar nyomás még nem hallottam, de az is igaz, hogy az évek alatt szinte az összes magyar nyomású lemezem “lecserélődött” valamilyen nyugatira. Az MMC kiadású lemezek minden szempontból jobbak mint a többi.

supraphon

Csehország (Opus, Supraphone) – Ebből valahogy nekem kevés jutott és amit hallottam az sem volt jó – így soha többet nem is forszíroztam cseh lemezek beszerzését.

NDK (Amiga) – Amiga nyomású lemezeim mind korrektül szólnak. Semmi plusz, semmi extra, de Amigából sem hallottam még vállalhatatlanul rosszat. (A német akkor is német ha keleti). Talán a keleti blokkból a legvállalhatóbb lemezek.

320_label

Oroszország (Melodiya): Nos az oroszok azok oroszok – ők egyszerre tudnak mindent és semmit. A lemezeik is ilyenek – az egészen kiválóan összerakott (lopott) anyagtól kezdve a teljesen szedett-vedett hulladékig (szó szerint), minden megtalálható. Meglepően sok nyomóüzemmel rendelkeztek, de mindegyik (szinte) Melodiya néven nyomott. A nyomóüzemek minőségbeli különbségéről nincs információm, (talán nem is volt). Aprelevsky plant (Moszkva), Leningradsky plant (Leningrád), Riga plant (Riga) Tashkent plant (Tashkent, Üzbegisztán), Tbilisi plant (Tbilisi, Grúzia) amiket a neten össze lehet vadászni. Érdekességnek persze mindenképpen az, és bár Oroszország elvtársi alapon közelebb volt hozzánk, km-ben viszont még mindig rohadt messze volt Moszkva, így mégsem öntöttek el minket az orosz lemezek (najó klasszikusban és népzenében talán igen). Sokkal könnyebb egy normális német lemezt szerezni mint egy oroszt.

Ezzel vége a Part I-nek, a következő részben a régebbi nyugati nyomásokról ejtünk pár szót.

Üde szinfolt Szegeden? – belehúzott a Media Markt Szeged

Régebbi posztokban már többször is írtam, hogy milyen jó, hogy a Media Markt is elérkezettnek látta az időt, hogy a vinylek ismét megjelenjenek a polcokon, de ebben az örömbe legtöbbször üröm is vegyült a lemezválaszték és legfőképpen az árak miatt. Szeged egyébként sincs elkényeztetve ebben a tekintetben – valamire való bolt nélkül tengődünk – pedig azért nem olyan kicsi város ez… 🙁 Aztán a közelmúltban valami történhetett, mert a napokban arra jártam, és több, teljesen korrekt áron kapható lemezen akadt meg a szemem. Azután arra is rácsodálkoztam,, hogy a választék egészen megemberesedett. A szerencsémre éppen ott sertepertélő osztályvezető?? (Zsolt – akivel már a lemezbörze szervezése kapcsán is összefutottunk) a kérdésemre meg is válaszolta, hogy több mint 500 különféle lemez van most a polcokon. Azt gondolom ez már jó alap egy kis boltoláshoz. (Vettem is gyorsan egy Madonnát ami meglepően baráti áron volt :o) Van mindig valami leárazott lemez is így érdemes többször benézni, a múltkor egy Red Hot – Californicationt akasztottam le ily módon 4e pénzért. Néhány lemez még mindig magasabb áron szerepel mint 1-1 rendeléses áruházból – de mondjuk ez kárpótolhatja az a tudat, hogy rögtön megfogható, vihető a kiválasztott alkotás. Egyébként számomra meglepő módon nem csak azok a lemezek kaphatóak amik kint vannak, hanem kérésre éppen elfogyott, vagy nem kirakott de egyébként a listában meglévő lemezt is rendelhetünk – ekkor természetesen várni kell az adott korongra. Úgy érzem, hogy ezentúl a rendszeres nézelődések közé beveszem az MM lemezosztályt is – úgyis ott van abban a kretén nagy Árkádban, le lehet válni az asszonyról amíg az a ruhákat nézi…. hogy a végén ki költ többet, abba a versenybe azért nem szeretnék belemenni 😀

MM

Zsoltnak köszi az infokat és a segítséget meg azt hogy lőhettünk egy képet is amit ide én most jól be is rakok. 🙂

Remélem legközelebb mikor arra járok már 600 lemez lesz raktáron, majd 2 sornyi, aztán három, aztán kidobják a sok felesleges CD-t meg az ilyen haszontalan dolgokat, és azok helyett is LP-k lesznek. 😛 [Állítólag a pesti Mammutban lévő áruházban még nagyobb a választék]

Tokyo, BEAM és jó lemezek – ha arra jársz ugorj be!

Az elmúlt időszakban volt szerencsém/lehetőségem több országban múlatni az időt, és amikor ebből az időből kicsit több állt rendelkezésemre akkor felderítettem a terepet vinyl szempontból (Ezért is maradtak el az elmúlt hónapban a frissítések, bár net majdnem mindenhol a rendelkezésemre állt csak az erőm volt kevés az éjszakai gépelésekhez :D). Most egy cikk formájában kívánom ezt pótolni. Amilyen hülye vagyok még a telefonommal sem fényképeztem mindenhol (talán túláradó örömömben a lemezek látványától), így nézzétek el ezt nekem.

És akkor kezdjük a legmesszebbi esettel; ha valaki esetleg Tokyoban járna akkor a Shibuya környékén [Shibuya Crossingtól északra indulva a második nagyobb utcán kell becaflatni balra] található a BEAM nevű áruház, és ha jól értelmeztem akkor ezen belül a Recofan nevű bolt. [Ha valaki bírja a japánt akkor itt nézelődhet: http://www.recofan.co.jp] A bejárata jobbról található ahol egy kis kék tábla mutatja, hogy a negyedik emeleten található a recofan!

 Maga az áruház az a mennyország. Vége láthatatlan sorokban vinyl vinyl és vinyl 🙂 [Persze van itt CD,DVD, VHS és minden más is] Ráadásul miért is szeretjük a japán használt vinyleket? Mert fogalmam sincs, hogy csinálják de a legtöbbjük újszerű, és még amit ők leharcoltabb példányoknak neveznek (és ezért mostoha elhelyezést kapnak) [bejárattal szemben 100-500 Yen áron], azok is szerintem simán ütik a VG++ szintet! A másik, hogy itt nyilván sorjáznak a japán nyomású lemezek amik nagyon jó minőségűek és a hangzásviláguk is kitűnő, az már csak hab a tortán, hogy európai szemmel (és gyűjtői szemmel nézve) érdekes-értékes úgynevezett OBI csík található rajtuk, ami gyakorlatilag a lemezről tartalmaz információkat japán nyelven (a japánok nemigen tudnak angolul még most sem – többnyire hajlongásból, mutogatásból és kulcsszavak ismétléséből áll a kommunikáció :D). A lemezek ára elég nagy szórást mutat (nyilván beszerezhetőség függvényében – ami viszont teljesen más is lehet mint európában), de általánosságban elmondható, hogy NM (Near Mint) lemezekért 800 – 4000Yen körüli összeget kell leszurkolni az előbbiért a nagyon egyszerű Madonna sorlemezt lehet megkapni (igen ilyet is vettem :D) viszont a másik tartományban már ritkább klasszikusok is fellelhetők. A lemezek nagyon nagy százaléka az 1500-2500 szűkített tartományban mozog, ennyiért mennek a Vangelis, Tangerine Dream, Iron Maiden, Def Leppard, stb lemezek. Ezek természetesen OBI-val külső tasakkal együtt értendőek. Amiket vettem lemezeket azok nagy részére itthon simán rámondanák, hogy új, a képek nem tudom mennyire adják vissza. [Telefonnal fotózva] – a második részben Zürichbe látogatunk el – még ha nem is mérhető a recofanhoz, arra járóknak érdemes lehet 1-1 boltba beugrani.

Több mint 35 millió vinyl 2013-ban

Az analogplanet egy érdekes felmérést készített; minden általuk ismert nyomóüzemhez elküldték a kérdésüket, hogy mennyi lemezt nyomtak 2013-ban. Számomra meglepetésként 2 kivételével minden cég válaszolt az emailekre így egy nagyon jó számot kaphatunk arról, hogy mekkora volt a vinyl forgalom ebben az évben. [A szám ugyan tartalmazza azokat a lemezeket is amelyeket 2013 év végén nyomtak és majd csak 2014-ben adnak el, de ugyanilyen megfontolásból NEM tartalmazza azokat a lemezeket amelyeket 2012 év végén nyomtak és 2013-ban adtak el!] A számokban nem szerepelnek a nagyon kis üzemek és a nyilvánvalóan kalóznyomásokat folytató üzemek. [Ezek egyébként nem sokban járulnak hozzá a komplett számhoz, hibakerekítésre jók]. A teljes szám tehát durván 35,000,000 vinyl 2013-ban, ebből tehát joggal feltételezhetjük, hogy az eladott lemezek száma valahol 30 millió darab körül lehetett 2013-ban.

Ez a szám még mindig messze van az eladott CD-k számától, de továbbra is jól látszik a tendencia. A vinyl eladások ismét nőttek (néhány kiadónál 100%-ot meghaladó mértékben), míg a CD eladások tovább csökkentek (ZUHANTAK).

BUÉK meg ilyesmi

Nekem marha jól kezdődött az év; a thome a hűségnyilatkozat ellenére valamiért úgy gondolta, hogy én lemondtam az internetet, és ezt egy kikapcsolás formájában realizálta is! 😮 19 órakor még vígan ment a tv és a net, fél óra múlva meg már semmi. Mit tesz ilyenkor az ember? Vár egy kicsit, hogy visszajön-e. Azért 21 óra magasságában már kezdett gyanús lenni a dolog, gondoltam csak felhívom kedvenc szolgáltatónkat, ahol közölték, hogy hát ez a szerződés megszüntetésre került (mi a ….?!?), de olyannyira, hogy vissza sem tudják kapcsolni, új szerződést kell írni, és új eszközöket hoznak ki. (az anyád…). Na jó ez van nincs mit tenni, így várunk. Eltelik pár nap, szerelő még mindig sehol, gondoltam megérdeklődöm milyen időspirálba kerülhetett. Aranyos hölgyike felveszi a telefont csevegünk, ő meg nézi a szuper rendszert és azt látja, hogy le lett mondva minden tokkal vonóstúl, de azt nem látja, hogy kértem volna újat. (azt a teringettét meg a kutyafáját….khm), de most ő rögzíti! Nos, innen már sínen voltunk mint József aki egyébként Attila! Másnap hívott is egy jómunkásember, hogy két hét múlva ki tud jönni beszerelni az új eszközöket. (Mivaaaaaan????) Nem hatotta meg őket, hogy nekünk ez munkaeszköz – mármint a net. Mondom neki apus, te csak hagyjad azt a munkalapot lógva és hozzá ne érj, majd én intézek valakit. Még jó, hogy vannak T berkekben ismerősök így innentől 2 nap múlva ismét volt netem, egy újraindult hűséggel (lehet, hogy ennyire kétségbeesett a T?).

No ez kikívánkozott belőlem, de nem kell megijedni nem fogom ilyesmivel szétoffolni ezt a remek mindenki által kedvelt és szeretett (és főleg agyon látogatott! :D) site-ot, amit mindenki megoszt az ismerősével és azok is az ő ismerőseikkel és azok az ő ismerőseikkel és azok……

Szóval boldog új évet kívánok minden vinyl és nem vinyl fannak!

Record Doctor V – A megfizethető vákuum tisztító

200 USD egy porszívós tisztítóért? Az nem is rossz. Persze az olcsóságnak is ára van; a gép ugyanis kézzel működtethető. Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? A Record Doctor V egy komplett doboz a belsejében egy porszívóval, és a tetején a szívó/tisztító felülettel, valamint egy tárcsával a lemez számára. Azonban míg más (drágább) készülékek ezt motorosan forgatják addig ezt a tárcsát nekünk manuálisan kell forgatni. A kissé fura (számomra legalábbis) még az a dologban, hogy a kompakt megoldás miatt a tisztítószert elkenjük a lemezen, utána azt fejjel lefele kell fordítanunk mivel a tisztítófej ott érintkezik a lemezzel. Ez a manuális procedúra adja a termék olcsóságát, és kis tanulás után biztosan belejön az ember, a vákuumos szárításról meg tudjuk, hogy jó dolog. A dobozban kapunk még persze egy adag tisztítószert de itt gondolom mindenki az általa beváltnak gondolt formulával dolgozik, valamint egy kis tárcsát amivel könnyebben forgathatjuk a lemezt. Az eszköz meglehetősen hangos (90dB), de ez nem hiszem, hogy problémát okozna (hacsak nem éjszaka szeretnénk lemezt tisztítani). Alant látható egy kis videó a tesztelésről, és, hogy hogyan is működik az eszköz a gyakorlatban. Arról nem tudok, hogy itthon forgalmazná valaki, tehát a beszerzése akár nehézségekbe is ütközhet. Kíváncsian várom a moddokat (motoros forgatás, stb).