Mickey Simon A Trance Szcéna hazai üdvöskéje 23 évet töltött el zenei berkekben. Mindmáig egyedüli magyarként jegyzi a világ második legnagyobb Trance szervezete az AWOT (A World Of Trance) Két aranylemez büszke tulajdonosa, a magyar rádió segédhangmérnöke, stúdiótechnika, és zenei munkavédelem tanár, tankönyvíró. Az idén 42.-ik életévét betöltő Disc Jockey producer Júniusban elköszön a közönségtől, a lemezjátszóktól, és az élő fellépésektől. A zenészt múltról és jelenről kérdeztük.
Ivanics Fanni – Nagyon erős a szakmai múltad és a biográfiád. Mi vett rá a búcsúra?
Mickey Simon – Nehéz és összetett kérdés ez. Több apró mozaik. Egyrészt a korom. A mi műfajunkban már nehéz egy kétórás szettet teljes erőből végigjátszani. Másrészt a jelenem. Minden megváltozott. Teljesen más irányt vett az életem. Talán az értékrendem is változott. Ezer dolgot másképp látok. Ma már más a fontos, mint húsz éve.
A korod nem igazán látszik rajtad. Rengeteg fellépésen vagy túl. A fél világot bejártad. Nem fog hiányozni?
Ezt sokan mondják, és jól is esik, de más az ami az ember személyi igazolványában van, és más az amit belül érez. Elfáradtam. Itt az ideje átadni a stafétabotot a fiatal tehetségeknek. Hiányozni fog. Hogyne hiányozna? Tudod ha végérvényesen hátat fordítanék a zenének, akkor holnap halott lennék. A zeneszerzés, hallgatás és minden ami ezzel jár az marad. Csak én nem megyek be a pultba többet. Kívülről nézem majd, biztosan onnan is jó.
Gyerekkorod óta zongorázol, és játszol mindenen, ami billentyűs hangszer. Lemezek hosszú sora jött ki a kezeid közül, hogy a legsikeresebb remixeidről (Michael Jackson, Pet Shop Boys, Jean Michel Jarre) már ne is beszéljek. Ha a jövőben csinálsz valamit ami „közönségérett” azt hogyan fogod bemutatni?
A fiatal felnövekvő generáción keresztül. Rengeteg tehetséges ifjú titán van a szakmában, akik folyamatosan segítségre, támogatásra szorulnak. Így most az utánpótlás nevelésre is több időt tudok fordítani.
Hogy telnek manapság a hétköznapjaid?
Dolgozom mint minden rendes ember. Mindig is volt főállásom, hiszen a zeneiparban a bevételeket nehéz pontosan lekönyvelni. Kell egy „főállás”. Nagyon jól ment a szekér, de egy apró baleset kapcsán 2010-ben gyakorlatilag becsődöltem. 15 év tűzoltóság után két év év mentőzés jött. A kettő között a zeneművész szövetségnél dolgoztam és tanítottam egy zeneiskolában. Bródy János, és Póka Egon voltak a főnökeim. A kormányváltás ezt is kicsinálta. Most egy autóalkatrész kereskedésben vagyok árukiadó. A kevés szabadidőmben bakelit lemezeket gyűjtök és hallgatok. Ez sosem fog elmúlni.
Autóalkatrész árusítás a reflektorfény után. A világ legnagyobbjaival játszottál együtt számos országban, és szinte valamennyi jó nevű klubban. Siker, népszerűség, és rajongók hada. Nem érzed úgy, hogy nagyot léptél vissza?
Ez nagyon szubjektív, hiszen külföldön nagyságrendekkel nagyobb közönsége és piaca van a Trance-nek, mint itthon. A válaszom mégis egy határozott nem. Vagy ha mégis, akkor fel tudom dolgozni. Az autók, az alkatrészek mindig is érdekeltek. Tudod ez is egy munka, a maga szépségeivel és buktatóival. A munka pedig nem szégyen. Ráadásul sok új dolgot tanulhattam, amiről eddig fogalmam sem volt. Ez is egy szolgáltatás. Szervizeket és magánszemélyeket látunk el autóalkatrésszel minden mennyiségben. Igazi csapatmunka. Nincs ebben semmi rossz. A még meglévő jogdíjaim, és a rádióműsoraim már nem hoznak annyit, amennyi elég lenne. Nem keresek rosszul, de kiadásom is van bőven.
Az új kollégáid tudják, hogy ki mellett dolgoznak? Hogyan viszonyulnak hozzád?
A legtöbben semmit nem tudnak, és azt hiszem ez nem is fontos. Nem is igazán tudnának vele mit kezdeni. Akikkel közelebbi barátságot kötöttem, azok töredékeket ismernek a múltamból. Ennyi elég is. Nem kell ezt felfújni. Ugyanolyan ember vagyok mint bárki más. Eszem, iszom, lélegzem, alszom, és dolgozom. Hétköznapi módon próbálok alkalmazkodni mindenkihez. Akiben van némi intelligencia, azzal ez működik is. Akiben nincs, azzal meg nem beszélgettem három mondatot sem. De ez sosem rajtam múlik. Ha valaki nyit felém, az biztosan megkapja a maximális tiszteletet. Most relatíve balanszban vagyok szinte mindenkivel.
Azért ez néha nem lehet kis feladat. Közeli barátságban vagy a zenész társadalom színe-javával, itthon és külföldön egyaránt. Ha jól tudom Jean Michel Jarre-al nemrég még napi kapcsolatban voltál. A Pet Shop Boys énekesével szintén. Az azért más világ nem?
Határozottan. Ám ezeket a dolgokat a helyükön kell kezelni. Az tegnap volt, most meg ma van. Az ember mindenhol ember. Nekem édes mindegy, hogy a világ legjobb zenésze, vagy eladó a szomszédos ABC-ben. Ezt jól megtanultam huszonhárom év alatt. A kollegáim nagy részével nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani. Fiúk, lányok, férjes asszonyok, anyák, apák. Tündériek. Persze itt is van egy két kakukktojás, akiknek fogalmuk sincs, hogy honnan jöttek, és merre tartanak, rettentően haragszanak a világra, mert csúfolták őket az oviban. Vagy viccesen fiatalok, akik még nem igazán tudják komolyan venni sem a környezetüket, sem saját magukat. Hangsúlyozom: ez maximum két-három ember. De ilyenek minden munkahelyen vannak nem? Mosolyogsz, bólogatsz, továbbmész.
A főnökeid milyenek?
Le a kalappal előttük. Ez nagy cég, hatalmas forgalommal. Ennek köszönhetően többnyire úriemberekről beszélünk. Bőven kapok kritikákat, de annak a nagy része építő jellegű, és segítő szándékú. A közvetlen főnököm nem sokkal a belépésem után azt mondta: „Nem az a baj ha valaki hibázik, hanem az, ha a hibát nem tudja kezelni”. Rájöttem, hogy ez az egész életemre és pályafutásomra igaz visszamenőleg is. Ezt a mondatot azt hiszem örökre bevéstem a fejembe, és igyekszem minden percben felszínen tartani.
Nehéz munka?
Az nem kifejezés. Harminc helyre kell figyelni egyszerre, és anyagilag is elég nagy felelősség. Milliós tételek mennek át a kezemen naponta. Estére olyan fáradt vagyok, hogy gyakran szédülök a hazavezető úton. De mindig felidézem az egyik kedvenc mondatomat: „Nyugi, ami nem öl meg az megerősít”. Sokat erősödtem. Főleg mentálisan.
A közönséged, a rajongóid hogyan fogadják a döntésedet?
Maradjunk a közönségnél. A rajongó szótól mindig is idegenkedtem. Még nem puplikus. Csak azok tudnak róla, akik igazán közel állnak hozzám. De felnőtt emberek. Meg fogják érteni, hogy ha valamiért így döntöttem, akkor annak oka van. Igazából semmi nem változik gyökeresen. A rádióműsoraim maradnak. A közeljövőben várjuk egy új Remix lemez megjelenését, ami Európa minden országában ott lesz a polcokon. Produceri téren is vannak még terveim, és elképzeléseim a jövőt illetően. És ha nagyon kiüt valami, akkor leülök a zongora elé, és játszom azt, ami az eszembe jut. Ez a legjobb gyógyszer amit valaha feltaláltak. Röviden: akik tudják, hogy milyen utat jártam be, azok érteni fognak, és nem távolodnak el tőlem, csak azért, mert nem játszom már élőben.
Hol lesz a „FINAL SHOW” és mikor? Nem utolsó sorban kikkel játszol?
Június 19.-én péntek éjjel Budapest egyik legszebb klubjában a REMIX-ben. A búcsúest további fellépői a magyar Trance élet legnagyobbjai. TEBRON, SHELB, N Tony. A teljesség igénye nélkül. Természetesen sok kollégát el tudnék még képzelni magam mellett aznap este, de nem lehet besűríteni egyetlen éjszakába mindenkit, aki valamilyen módon nyomott hagyott bennem az elmúlt huszonhárom évben. Bárcsak lehetne. De egy éjszaka meglepően gyorsan elszáll.
Messzire jutott a híre az egyedi megoldásaidnak, a koreográfiának, a különleges keverési technikáidnak. Az emberek varázslatról beszéltek, amikor az egyik pillanatban önfeledten tomboltak a színpad előtt, majd a másikban könnyes szemmel ámultak a csodán amely a hangfalakból zúdult rájuk. Ha jól tudom Te voltál az, aki élőben belekeverte a saját szívdobogását a zenébe, és aki „hegedült” a lemezjátszókon. Az utolsó bulin készülsz valami Mickey-s formabontásra?
Ez nem is lehet kérdés. Repülni megyünk szárnyak nélkül. Egy bokszoló is mindent belead az utolsó meccsén. Én is méltó módon kívánok lezárni egy csodálatos fejezetet, mielőtt szögre akasztom a kesztyűimet, esetemben a lemezjátszókat. Hogy pontosan mivel készülök, az szigorú titok, de legyen annyi elég, hogy aznap este mindenemet oda akarom adni azoknak, akik így vagy úgy, de elkísértek ezen a szép hosszú úton. Elmondhatatlanul hálás vagyok a közönségemnek. Nagyon sokat kaptam Tőlük az elmúlt évek során. Ki fogom fejezni a hálámat.
A DJ magazin mindenképpen képviselteti magát a helyszínen néhány fényképezőgéppel. Sok sikert kívánok a 19.-ei estéhez, és a jövőhöz egyaránt.
TRANCE FOREVER!
