Mickey Simon A Trance Szcéna hazai üdvöskéje 23 évet töltött el zenei berkekben. Mindmáig egyedüli magyarként jegyzi a világ második legnagyobb Trance szervezete az AWOT (A World Of Trance) Két aranylemez büszke tulajdonosa, a magyar rádió segédhangmérnöke, stúdiótechnika, és zenei munkavédelem tanár, tankönyvíró. Az idén 42.-ik életévét betöltő Disc Jockey producer Júniusban elköszön a közönségtől, a lemezjátszóktól, és az élő fellépésektől. A zenészt múltról és jelenről kérdeztük.

Ivanics Fanni – Nagyon erős a szakmai múltad és a biográfiád. Mi vett rá a búcsúra?

Mickey Simon – Nehéz és összetett kérdés ez. Több apró mozaik. Egyrészt a korom. A mi műfajunkban már nehéz egy kétórás szettet teljes erőből végigjátszani. Másrészt a jelenem. Minden megváltozott. Teljesen más irányt vett az életem. Talán az értékrendem is változott. Ezer dolgot másképp látok. Ma már más a fontos, mint húsz éve.

A korod nem igazán látszik rajtad. Rengeteg fellépésen vagy túl. A fél világot bejártad. Nem fog hiányozni?

Ezt sokan mondják, és jól is esik, de más az ami az ember személyi igazolványában van, és más az amit belül érez. Elfáradtam. Itt az ideje átadni a stafétabotot a fiatal tehetségeknek. Hiányozni fog. Hogyne hiányozna? Tudod ha végérvényesen hátat fordítanék a zenének, akkor holnap halott lennék. A zeneszerzés, hallgatás és minden ami ezzel jár az marad. Csak én nem megyek be a pultba többet. Kívülről nézem majd, biztosan onnan is jó.

Gyerekkorod óta zongorázol, és játszol mindenen, ami billentyűs hangszer. Lemezek hosszú sora jött ki a kezeid közül, hogy a legsikeresebb remixeidről (Michael Jackson, Pet Shop Boys, Jean Michel Jarre) már ne is beszéljek. Ha a jövőben csinálsz valamit ami „közönségérett” azt hogyan fogod bemutatni?

A fiatal felnövekvő generáción keresztül. Rengeteg tehetséges ifjú titán van a szakmában, akik folyamatosan segítségre, támogatásra szorulnak. Így most az utánpótlás nevelésre is több időt tudok fordítani.

Hogy telnek manapság a hétköznapjaid?

Dolgozom mint minden rendes ember. Mindig is volt főállásom, hiszen a zeneiparban a bevételeket nehéz pontosan lekönyvelni. Kell egy „főállás”. Nagyon jól ment a szekér, de egy apró baleset kapcsán 2010-ben gyakorlatilag becsődöltem. 15 év tűzoltóság után két év év mentőzés jött. A kettő között a zeneművész szövetségnél dolgoztam és tanítottam egy zeneiskolában. Bródy János, és Póka Egon voltak a főnökeim. A kormányváltás ezt is kicsinálta. Most egy autóalkatrész kereskedésben vagyok árukiadó. A kevés szabadidőmben bakelit lemezeket gyűjtök és hallgatok. Ez sosem fog elmúlni.

Autóalkatrész árusítás a reflektorfény után. A világ legnagyobbjaival játszottál együtt számos országban, és szinte valamennyi jó nevű klubban. Siker, népszerűség, és rajongók hada. Nem érzed úgy, hogy nagyot léptél vissza?

Ez nagyon szubjektív, hiszen külföldön nagyságrendekkel nagyobb közönsége és piaca van a Trance-nek, mint itthon. A válaszom mégis egy határozott nem. Vagy ha mégis, akkor fel tudom dolgozni. Az autók, az alkatrészek mindig is érdekeltek. Tudod ez is egy munka, a maga szépségeivel és buktatóival. A munka pedig nem szégyen. Ráadásul sok új dolgot tanulhattam, amiről eddig fogalmam sem volt. Ez is egy szolgáltatás. Szervizeket és magánszemélyeket látunk el autóalkatrésszel minden mennyiségben. Igazi csapatmunka. Nincs ebben semmi rossz. A még meglévő jogdíjaim, és a rádióműsoraim már nem hoznak annyit, amennyi elég lenne. Nem keresek rosszul, de kiadásom is van bőven.

Az új kollégáid tudják, hogy ki mellett dolgoznak? Hogyan viszonyulnak hozzád?

A legtöbben semmit nem tudnak, és azt hiszem ez nem is fontos. Nem is igazán tudnának vele mit kezdeni. Akikkel közelebbi barátságot kötöttem, azok töredékeket ismernek a múltamból. Ennyi elég is. Nem kell ezt felfújni. Ugyanolyan ember vagyok mint bárki más. Eszem, iszom, lélegzem, alszom, és dolgozom. Hétköznapi módon próbálok alkalmazkodni mindenkihez. Akiben van némi intelligencia, azzal ez működik is. Akiben nincs, azzal meg nem beszélgettem három mondatot sem. De ez sosem rajtam múlik. Ha valaki nyit felém, az biztosan megkapja a maximális tiszteletet. Most relatíve balanszban vagyok szinte mindenkivel.

Azért ez néha nem lehet kis feladat. Közeli barátságban vagy a zenész társadalom színe-javával, itthon és külföldön egyaránt. Ha jól tudom Jean Michel Jarre-al nemrég még napi kapcsolatban voltál. A Pet Shop Boys énekesével szintén. Az azért más világ nem?

Határozottan. Ám ezeket a dolgokat a helyükön kell kezelni. Az tegnap volt, most meg ma van. Az ember mindenhol ember. Nekem édes mindegy, hogy a világ legjobb zenésze, vagy eladó a szomszédos ABC-ben. Ezt jól megtanultam huszonhárom év alatt. A kollegáim nagy részével nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani. Fiúk, lányok, férjes asszonyok, anyák, apák. Tündériek. Persze itt is van egy két kakukktojás, akiknek fogalmuk sincs, hogy honnan jöttek, és merre tartanak, rettentően haragszanak a világra, mert csúfolták őket az oviban. Vagy viccesen fiatalok, akik még nem igazán tudják komolyan venni sem a környezetüket, sem saját magukat. Hangsúlyozom: ez maximum két-három ember. De ilyenek minden munkahelyen vannak nem? Mosolyogsz, bólogatsz, továbbmész.

A főnökeid milyenek?

Le a kalappal előttük. Ez nagy cég, hatalmas forgalommal. Ennek köszönhetően többnyire úriemberekről beszélünk. Bőven kapok kritikákat, de annak a nagy része építő jellegű, és segítő szándékú. A közvetlen főnököm nem sokkal a belépésem után azt mondta: „Nem az a baj ha valaki hibázik, hanem az, ha a hibát nem tudja kezelni”. Rájöttem, hogy ez az egész életemre és pályafutásomra igaz visszamenőleg is. Ezt a mondatot azt hiszem örökre bevéstem a fejembe, és igyekszem minden percben felszínen tartani.

Nehéz munka?

Az nem kifejezés. Harminc helyre kell figyelni egyszerre, és anyagilag is elég nagy felelősség. Milliós tételek mennek át a kezemen naponta. Estére olyan fáradt vagyok, hogy gyakran szédülök a hazavezető úton. De mindig felidézem az egyik kedvenc mondatomat: „Nyugi, ami nem öl meg az megerősít”. Sokat erősödtem. Főleg mentálisan.

A közönséged, a rajongóid hogyan fogadják a döntésedet?

Maradjunk a közönségnél. A rajongó szótól mindig is idegenkedtem. Még nem puplikus. Csak azok tudnak róla, akik igazán közel állnak hozzám. De felnőtt emberek. Meg fogják érteni, hogy ha valamiért így döntöttem, akkor annak oka van. Igazából semmi nem változik gyökeresen. A rádióműsoraim maradnak. A közeljövőben várjuk egy új Remix lemez megjelenését, ami Európa minden országában ott lesz a polcokon. Produceri téren is vannak még terveim, és elképzeléseim a jövőt illetően. És ha nagyon kiüt valami, akkor leülök a zongora elé, és játszom azt, ami az eszembe jut. Ez a legjobb gyógyszer amit valaha feltaláltak. Röviden: akik tudják, hogy milyen utat jártam be, azok érteni fognak, és nem távolodnak el tőlem, csak azért, mert nem játszom már élőben.

Hol lesz a „FINAL SHOW” és mikor? Nem utolsó sorban kikkel játszol?

Június 19.-én péntek éjjel Budapest egyik legszebb klubjában a REMIX-ben. A búcsúest további fellépői a magyar Trance élet legnagyobbjai. TEBRON, SHELB, N Tony. A teljesség igénye nélkül. Természetesen sok kollégát el tudnék még képzelni magam mellett aznap este, de nem lehet besűríteni egyetlen éjszakába mindenkit, aki valamilyen módon nyomott hagyott bennem az elmúlt huszonhárom évben. Bárcsak lehetne. De egy éjszaka meglepően gyorsan elszáll.

Messzire jutott a híre az egyedi megoldásaidnak, a koreográfiának, a különleges keverési technikáidnak. Az emberek varázslatról beszéltek, amikor az egyik pillanatban önfeledten tomboltak a színpad előtt, majd a másikban könnyes szemmel ámultak a csodán amely a hangfalakból zúdult rájuk. Ha jól tudom Te voltál az, aki élőben belekeverte a saját szívdobogását a zenébe, és aki „hegedült” a lemezjátszókon. Az utolsó bulin készülsz valami Mickey-s formabontásra?

Ez nem is lehet kérdés. Repülni megyünk szárnyak nélkül. Egy bokszoló is mindent belead az utolsó meccsén. Én is méltó módon kívánok lezárni egy csodálatos fejezetet, mielőtt szögre akasztom a kesztyűimet, esetemben a lemezjátszókat. Hogy pontosan mivel készülök, az szigorú titok, de legyen annyi elég, hogy aznap este mindenemet oda akarom adni azoknak, akik így vagy úgy, de elkísértek ezen a szép hosszú úton. Elmondhatatlanul hálás vagyok a közönségemnek. Nagyon sokat kaptam Tőlük az elmúlt évek során. Ki fogom fejezni a hálámat.

A DJ magazin mindenképpen képviselteti magát a helyszínen néhány fényképezőgéppel. Sok sikert kívánok a 19.-ei estéhez, és a jövőhöz egyaránt.

TRANCE FOREVER!

Nos közeledik az újabb RSD napja, így elérkezett az idő, hogy ránézzünk mik is fognak megjelenni az adott napon. A jelenleg elérhető lista letölthető PDF  RSD_2015_PDF

A lista értelmezése pofon egyszerű:

RECORD STORE DAY EXCLUSIVE RELEASES: A Record Store Day-hez csatlakozott boltokban kapható kizárólag.

RECORD STORE DAY LIMITED RUNS: A felső annyi különbséggel, hogy az ez alatt található lemezek 1000 kópiánál kevesebb darabszámban érkeznek (a legtöbb mélyen 1000 db alatt). Valószínűleg ezek pikk-pakk elfogynak (vagy már elfogytak)

RECORD STORE DAY FIRST RELEASE: Ezek azok a kiadványok, amelyek az adott napon az RSD csatlakozott boltokban elérhetőek de nincsenek lelimitálva azaz valószínűleg ezek kicsit később megjelennek más boltok kínálataiban is!

Mindenkinek kellemes turkálást a listában és utána sok szerencsét a beszerzéshez!

Korábbi postokban már többször előkerült, hogy a lemezek ára szépen folyamatosan kúszik felfele. Aki régebb óta benne van a lemezgyűjtögetésben az gondolom észrevette, hogy a néhány évvel ezelőtti 15-18 USD új lemezárról szépen lassan felkúsztak a lemezek a 24-30 USD ársávba és úgy látszik továbbra sincs megállás. A Universal kiadó ugyanis még tavaly bejelentette, hogy a lemezeik árát 24%-80%-al megemeli. A hír pedig mára valósággá vált, így néhány lemez ára igen durván elszállt.

Indokok nem léteznek és minden csak találgatás de szerintem szimplán kiadói kapzsisággal állunk szemben. Ugyanis a lemezeket néhány évvel ezelőtt sokkal kisebb példányszámban nyomták, tehát elvileg a gyártási költségek magasabbak voltak mint most – ezt tehát kilőhetjük. [Ráadásként a nyomóüzemek is megerősítették, hogy ők nem emeltek árat]

A fő kérdés az, hogy a többi kiadó követni fogja-e a Universal árazási stratégiáját vagy maradnak a saját (talán bevállt) árazási politikájuknál. [Én remélem az utóbbit] A mostani árakkal ugyanis egészen morbid mondjuk egy Lady Gaga albumért 8500 Ft-ot vagy többet kiadni, és a külföldi forumokon (ahol a fizetés / lemezár egészen más viszonyban  van mint nálunk Magyarországon) is többen felvetették a Universal lemezek bojkottját – vagy legalábbis a beszerzések drasztikus mérséklését.

Ha több kiadó is követi ezt a lépést akkor viszont nem mehetünk el szó nélkül a használt piac mellett sem, ugyanis ez az áremelkedés azt is jelentené, hogy az éppen felpezsdülő vinyl táborból többen fordulnak a használt lemezek felé [mint olcsóbb beszerzési forrás], ez viszont óhatatlanul magával vonja a használt lemezek áremelkedését is. Legalábbis azokért amikre megfelelő kereslet – a fentiek után túl kereslet – kínálkozik.

Pozitív és pesszimista verziót is felvázolva; előfordulhat, hogy a kisebb kiadók, indie labelek nem követik ezt a stratégiát és az ő termékeik racionálisabb árazással akár előtérbe is kerülhetnek, a boltok is szívesebben tartanak készleten 15 USD/EUR árazású lemezeket mint 40 USD/EUR árazásúakat. A nyomó üzemek viszont teljesen leterheltek, hónapos várakozások vannak 1-1 lemez bekerüléséhez – ha a Universal a drágább lemezek által befolyt bevételt a sor rövidítésére fordítja [nyilván van/lesz olyan nyomóüzem amely azt mondja, hogy 3 hónap múlva tud vállalni egy lemezt, de 30% felárért akár 2 hét alatt is legyártja], akkor a kisebb kiadók, magánkiadások ezzel egészen biztosan nem tudnak versenyezni így még akár az a faramuci helyzet is előfordulhat, hogy a független kiadók által elérhető kínálat csökken, a többiek meg kénytelenek az árazást követni ha a sorban akarnak maradni [pesszimista verzió]

Az biztos, hogy ami most történik a piacon az senkinek sem jó – a kiadók kivételével. A vinyl szcéna éppen csak feltámadt és felpezsdült és máris kómába próbálják taszítani. Egyes emberek odáig mennek, hogy azt állítják a Universalnak igazából csak nyűg ez az egész vinylesdi és az árazással próbálja az embereket a digitális letöltögetés irányába nyomni [ami jelenleg a legkényelmesebb és legnagyobb hasznot hozó ág a kiadók számára]. Biztos lesznek akik el is mennek ebbe az irányba – jómagam inkább nem veszek zenét ha nem lesz fizikai adathordozó ami valóban az enyém lehet, mint, hogy kétes bérleti díjakat fizessek ki néhány bitért. Többször több fórumon is leírtam már – én azért nem fizetek, hogy valahol a háttértáramon legyen néhány bit aminek a tulajdonjogát addig birtoklom amíg élek, de eladni nem lehet, örökölni nem lehet, olyan mintha nem is az enyém lenne. (Érdemes elolvasni az EULA-t a digitális letöltéseknél).

Az elkövetkező hónapok évek sok mindenre választ fognak adni, a kérdés csak az, hogy ezek a válaszok mennyire nyerik el a tetszésünket!

Björk megjelent albumait elég horror áron lehet csak megszerezni a különböző piactereken. Ezen segít most, hogy mind a 7 nagylemez színes album formájában ismét megjelenik. Bár én hangilag nem vagyok nagy pártolója a különböző színes lemezeknek, különlegességük okán van egy jó kis vevői bázisuk. Sajnos az új kiadások is a már megkezdett trendet folytatják, azaz elég borsos (29-39EUR) áron kerülnek forgalomba.

Csak néhány dolog ami elmaradt az év végén és az év elején. Ok és okozat, friss apukának lenni menő dolog ugyan de az egészen biztos, hogy káros hatással van az ember szabadidejére (és némileg az idegrendszerére is :D). Azon kívül belecsöppentem egy karitatív tevékenységbe ahol mint főszervező vállaltam szerepet – hálás, de munkás feladat. Így jár aki szociálisan érzékeny. Persze nem erről akarok írni, hiszen rengeteg jó lemez jelent meg azóta is míg nem írtam. Szerencsére itthon is kezd visszakerülni a köztudatba a “bakelit” (ehh) és a nemrég indított facebook csoport (a hanglemez gyűjtők) is közel van a 600 taghoz. Zárt csoport, de lehet kérni a bekerülést itten ni:

https://www.facebook.com/groups/744205485637624/

Szuperjó mert naponta pörög minden témában ami kapcsolódik a vinylhez.

Ha a szokásos év végi összegzéseket nézzük akkor senkit nem érhet meglepetésként, hogy a vinyl eladások 2014-ben is rakétaként szárnyaltak, uszkve 49%-al emelkedve az előző évhez képest. A statisztikákat böngészve kiderül, hogy leginkább az indie műfaj emelkedett amit a fiatalok belépésre vezetnek vissza. Persze a statisztikáknak megfelelően, egyre nagyobb a várolista a nyomó üzemekben – a megnövekedett igényt egyre nehezebben szolgálják ki a megmaradt gyárak. Ennek megfelelően több nagyobb cég is az üzemek bővítése mellett döntött, ez pedig nekünk fogyasztóknak jó hír – egészne biztosak lehetünk benne, hogy megkapjuk a heti/havi vinyl adagunkat. (Kinek mit enged a pénztárcája). Jah, ha már pénztárca; sajnos az is megfigyelhető, hogy az újabb lemezek árai szépen lassan kúsznak fel hála gondolom a mocskos kiadói döntéseknek. Amíg 10 évvel ezelőtt kényelmesen vehettünk egy új lemezt CD vagy aközeli árban most ott tartunk, hogy megint sokkal drágább a vinyl. Az elmaradt hasznot megint erre nyesik rá. Nem baj, lesni kell az akciókat és a szörny arcába röhögni. Nyeh nyeh nyeh 😛