A címet persze nem kell teljesen komolyan venni, csak amolyan nagy alapigazság :), és kicsit magam ellen is beszélek ezzel (hiszen én is vateran szoktam lemezt értékesíteni). Akkor mégis miért a cím? A korábbi rossz tapasztalatok miatt erőteljesen hanyagoltam a vaterát, de szokták mondani, hogy az idő mindent megszépít, így a napokban megint vettem lemezeket. Azt nem mondanám, hogy olcsón mert a német áraknál bőven többet fizettem értük.A helyzet viszont lesújtó – vagyis mondhatnám “keleten a helyzet változatlan”. A nagyon jó állapotúnak hirdetett lemez megérkezésekor már szemrevételezésre is nagyon messze van a nagyon jó állapottól de sajnos még a jótól is. A borítón jelentős ringwear és oldalkopások. A lemez szutykos és jobb esetben hajsználkarcos, de sajnos mélykarcok is előfordulnak.
Át akarnak verni?
Én nem feltételezek senkiről sem rossz indulatot, tehát a nyilvánvaló átvágás helyett közelítsük meg más oldalról a dolgot. A vaterán értékesítő magyar ember háromféle lehet. Ebből a tudatos, minőségi lemezeladót (amilyen remélhetőleg én is vagyok) most hagyjuk ki a játékból, egyrészt mert ebből van nagyon kevés, másrészről nem erről szól a post.
Marad tehát a fiatalkorában lemezzel még rendszeresen találkozó, de azokról nem sokat tudó eladó. Tipikusan ebbe a körbe tartoznak az apu, anyu, nagybácsi lemezeit eladó (sokszor elherdáló) hirdetők akik azt látták otthon, hogy apu, anyu “pusztakézzel” fogdossa a lemezt, ráhajítja a lemezjátszóra az meg jól-rosszul (leginkább rosszul) megszólal. Kicsit recseg kicsit pattog de mindenki örül neki. Nos ezek az eladók árulják úgy a lemezt, hogy szép akár megkímélt állapotú miközben karcos, agyon van tapperolva és hallgathatatlanul serceg. Lehet, hogy rendelkeznek jelenleg is lemezjátszóval de nekik ez a normális mert ezt szokták meg.
A másik kategória pedig azok az eladók akik semmit nem tudnak a vinylről, csak valahogy a kezük közé került néhány lemez amit most eladnának. Szintén veszélyes eladókkal van dolgunk mert mivel nem tudnak semmit a lemezről így nekik minden szép és jó ami (kis túlzással) nincs kettétörve vagy kilyukadva. (Vicc nélkül kaptam már lyukas lemezt és amikor rákérdeztem az volt a válasz, hogy a többi része amúgy jó, mintha ez valami nagy kegy lenne…).
Azt gondolom, hogy ezzel sajnos nagyon sok mindenkit lejáratnak. Elsősorban magát a vinylt; nálam járó ismerősök akiknek felteszek egy-egy lemezt még mindig megdöbbennek, hogy ez bizony nem pattog, nem serceg hanem kristálytisztán és jól szól. A törődést a vinyl hosszú élettartammal és nagyon jó hangzással hálálja meg, csak néhány egyszerű szabályt kell betartanunk. Másod sorban lejáratják a becsületes eladókat, akik értenek hozzá, és tudják is, hogy mit ajánlanak. A mostani keserű tapasztalat alapján én egészen biztos megint évekig el fogom kerülni a vaterát mint vásárló hely, pedig én is jobban örülnék ha magyar embereket “támogathatnék” egy-egy vásárlás összegével.
Mit lehet tenni?
Magyarországon belül tehát maradnak a szakmai forumok (ott hozzáértők kínálják egymásnak a lemezeket és egy nyilvánvaló szemétre senki nem akarja rámondani, hogy az egy szép állapotú megkímélt lemez), vagy a bejáratott biztos pontok, esetleg a nagyon kevés lemezbolt egyike ahol szemrevételezhetjük a portékát vásárlás előtt. Ha mégis online vásárolnánk itthon;
1, nézzük meg az illető miket értékesít általában a vaterán – ha ezek nem hangsúlyosan lemezek akkor kezdjük el gyanakodni
2, milyen jelöléseket használ az illető a lemezek minőségére, ha a szokásos maszlagot jó állapot, nagyon szép, stb lózungok akkor kezdjünk el gyanakodni. A lemezeknek van nemzetközi jelölése a minőségre F,G,VG,EX,NM,M és ezek előjellel ellátott változatai. Ha valaki nem így írja a lemez minőségét akkor nagyon valószínűleg odáig sem jutott, hogy ezeket ismerje.
3, Óvakodjunk ha a leírásnál nem szerepel semmi csak annyi, hogy a “képen látható állapotban”. A vaterás képről az ég világon semmit nem lehet megmondani, egy jó fotó 1-2 osztállyal magasabban tüntetheti fel a lemezborítót mint a valódi állapot. A lemezek minőségét meg szinte képtelenség fotóról megállapítani (hát még ha ezek kisméretű, homályos, telefonnal készült képek).
Remélem nem lett túl száraz és hosszú a post – valamint remélem érthető és tanulságos! További jó lemezvadászatot mindenkinek!
Kezdjük rögtön egy már megjelent lemezzel, de mivel nekem az egyik személyes kedvencem így itt a helye 🙂 2 hete már megjelent Goldfrapp – Tales of Us egészen kiválóan sikerült lemeze. Ezzel végső soron megerősítést nyert az új írány, az electro – szintipop vonaltól teljesen elkanyarodtak az álmodós, már már filmzenés melankólia felé. Teszik viszont ezt olyan profi és érzelem dús módon, hogy nem lehet rájuk haragudni.
Szintén szeptember végén érkezik a Dream Theater azonos című 12. sorlemeze. A második lemez amelyen Mike Mangini dobol, ám ezúttal a kreatív írásban is részt vett. Petrucci szerint; “Úgy érzem, hogy ezen a lemezen hallhatjuk az igazi Mike Mangini-t megkötések nélkül. Az igazi őt, minden kreativitásával, ötletével és döntéseivel. Ember, ez a srác egy állat!” Dupla LP, 180g, 9 szám, nagyon várós!
Szeptember utolsó napjára van datálva Justin Timberlake új lemeze a The 20/20 Experience – 2 of 2. Az RCA gondozásában megjelenő lemezen 11 új dal hallható.
7 év után új lemezzel jelentkezik Elton John is. A The Diving Board címet viselő nagylemez 12 új számot és 3 zongora közjátékot tartalmaz (utóbbiak Dream címmel szerepelnek a lemezen). Sir Elton John csak annyit mondott az új lemezről “Erre a lemezre minden összeálllt. A The Diving Board elkészítésére vártam már évtizedek óta”. Hááát, meglátjuk, hogy hallgatóknál is összeállt-e annyira.
Aminek én személy szerint nagyon örültem az az Evanescence – Fallen (10th Anniversary) vinyl kiadása, így végre beszerezhettem a dark rock / gothic rock egy jeles képviselőjétől is a (szerintem) legjobban sikerült albumát. Sajnos élek a gyanúperrel, hogy nem kotorták elő az eredeti mastert, hanem a CD-hez felhasznált verziót tolták fel a vinylre – legalábbis nem mondanám, hogy olyan felejthetetlenül szól. Az albumból egyébként világszerte 17M fogyott, hogy miért csak most jött ki vinylen az számomra rejtély – persze jobb későn mint soha. Az árazásával nem lehet gondunk hiszen itthon is bekúszott a barátságos 5000 Ft alá, bár tény, hogy USA-ban 12 USD körül árulják.
A Daft Punk is új lemezzel jelentkezett (VÉGRE!), ráadásul a Random Access Memories dupla 180g európai nyomású lemezen érkezett. A Tron: Legacy szerintem minden idők egyik legjobb filmzenéje (persze szigorúan az elektronikus műfajban), de ha szigorúan sorlemezről beszélünk akkor a 2005-ös Human After All lemez után 8 évvel ez az első Daft Punk lemez. Maga a lemez nagyon jól sikerült – szintén kötelező vásárlás. Itthon 6600 Ft, egy kontinenssel odébb 25 USD.