Új lemezzel jelentkezett a kanadai illetőségű elég elborult nevű együttes. Amikor először hallottam róluk azt hittem ez valami Death Metal banda lesz így nem is rohantam, hogy valami anyagot beszerezzek tőlük. Atyaég, hogy én mekkorát tévedtem. Természetesen egy idő után minden a helyére került és az elektronikus rockot, vagy mások szerint gothic rockot játszó banda beférkőzött a szívemben és egy idő óta ott is tanyáznak mint személyes kedvenceim. Ha egy kis dallamos “zúzásra” vágyom akkor sokszor előkerül a lemezük. Nagy örömmel nyugtáztam, hogy végre a boltok polcaira került a rég várt nagylemez, szám szerint az ötödik ami a Hide and Seek címet viseli. Ennél is nagyobb volt az öröm amikor felfedeztem, hogy vinyl-en is megjelent egy limitált 1000db-os copy formájában ÉÉÉS Magyarországon is beszerezhető. (Természetesen csak rendelésre – de már ez is valami egy ilyen réteg együttesnél). Az album talán nem sikerült annyira jól mint a Pins and Needles, de azért egy tisztességesen összerakott anyag. A kezdőszám a Leaving Tonight nagyon jól megadja az alaphangot az albumhoz – igazi TBM szám húzós riffekkel és Chibi tökéletesen ehhez a világhoz passzoló hangjával. A garantált libabőrt a második szám szakítja meg, egy kicsit agresszívebb mint amit megszokhattunk tőlük. Persze nem rossz de az indító számhoz képest a Down bizony lentebb helyezkedik el pár fokkal. A Play with Fire aztán visszahozza azt a hangulatot amit én keresek egy-egy TBM lemezen az oldal lecsengése kissé lapos lett a Calling túl egyszerű mivolta miatt, de a B oldal indító száma az Alibis egy igazi gyöngyszem, a One Promise pedig akár a Pins and Needles-en is lehetne (ez pozitívum mellett a másolás érzetét és magában hordozza). Az oldalon nagyon megkapó még a lassú Cover My Eyes ami az egyszerű szintiszólamjával varázsol el és ennek egyenes folytatása hangzásban és ritmusban is a The Long Way Home ami egy tökéletes kivezetés. A végén a gondolatok rendezése után csak annyira marad erőnk, hogy visszafordítsuk a lemezt és felpezsdítsük magunkat ismét az induló Leaving Tonight-al.

Összegezve ismét egy nagyon jó albumot kaptunk a TBM-től, a borító nagyon feelinges jól illik a már meglévő lemezek sorába. Illetve jól illene ha azok megjelentek volna bakeliten. Külön öröm, hogy ezúttal a fekete korong rajongóit sem hagyták ki a jóból. Szerencsére a kiadók megint ráébredtek az üzleti lehetőségre és egyre több minden (lassan szinte minden) megkapja a vinyl verzióját még ha csak limitált példányban is (ami részemről előny, igazi collectable item lett így belőle). Úgy látszik lassan a világ is visszabillen a helyére és a fekete szépség az elmúlt évtized hányattatásai után megérdemelt helyére kerül.