A part I-ben gyorsan körbeszaladtuk a keleti-blokk által gyártott lemezeket, most átugrunk a vasfüggöny túloldalára és ugyanilyen gyors járatban átszaladunk a nyugati nyomásokon. Biztos lesznek akik nem értenek velem egyet, de a hi-fi már csak ilyen. 1-2 ország persze itt is ki fog maradni, vagy érdekesség hiánya miatt, vagy csak mert szimplán olyan minimális mennyiségben találkoztam vele, hogy nem merek állást foglalni. Ilyen pl Olaszország ahonnan túlnyomóan csak italo maxi lemezeim vannak és nem nagyon van mivel összehasonlítani. Ezúttal haladjunk minőségileg “csökkenő” sorrendben. Fontos megjegyezni, hogy itt már a legtöbbször nincsenek olyan különbségek mint a keleti vs nyugati lemezek esetében, egy-egy angol-német német-USA párharcot csak jó szettel és kellő odafigyeléssel lehet értékelni.
Japán: Számomra ez a non plus ultra, az etalon. A japán lemezek egyszerűen gyönyörűek és gyakorlatilag hibátlanok. A borítok csodaszép fényes, élnék színekkel vannak megáldva, a lemezek már ránézésre is magas szintet képviselnek. Azt hiszem talán japán az egyetlen nyomás ahol még nem találkoztam off centeres (amikor a lemezközép nem 100% középen van) lemezzel. Külön érdemes a JVC Super Vinylt megemlíteni vagy a Toshiba kiadásokat. A japán lemezek különlegessége továbbá az úgynevezett OBI csík ami egy kis japán nyelvű tájékoztató magáról a lemezről. Az eredeti borítót ugyanis a japánok általában átvették de a latin betűket nem mindenki tudja olvasni így az OBI-n kandzsival is feltüntették az információkat. Ha japán lemezt látok jó áron akkor mindig beszerzem, azt szoktam mondani, hogy majd a másik nyomás felkerül a piacra akkor 
Hollandia: A holland lemezek jók, sőt az esetek nagyon nagy százalékában nagyon jók. Dinamikus tiszta hangzás, kellő mélyek és megfelelő magasak jellemzik. Holland lemezből nem szabad otthagyni a kedvenceinket, nem fogunk benne csalódni.
Németország: A németek precíz népség, és ez a lemezeikre is igaz. Kiváló lemezeket nyomtak, csak ritkán csúszott be 1-2 rosszabbul sikerült nyomás, ez valószínűleg már a cégek minőségi különbségéből eredhet, de régi lemezeknél nagyon ritkán lehet tudni, hogy melyik présüzemben készült. A gyűjteményem 90%-a nekem német lemez, mert az ország közelségét nézve ezek amolyan bestbuy kategóriák. Szinte minden beszerezhető és ár/teljesítményben is a legjobbak között vannak. Érdemes tehát a német lemezeket nézegetni.
USA, Kanada: Az USA lemezek elég furcsa jószágok, én azt vettem észre, hogy folyamatos degradációban vannak ami a hangminőséget illeti. Ahogy haladunk előre az évszámokban úgy tűnik el az USA lemezek hangzásbeli előnye. A 60-as 70-es évekből még feltétlenül érdemes USA lemezekben gondolkodni a 80-as és későbbi évekből már nem vagyok ebben ennyire biztos. Természetesen a mai napig maradtak kíváló lemeznyomók USA-ban, de ezekről majd a Part III-ban. Kanada amolyan sötét ló, mert hallottam onnan már egészen kíváló lemezeket, és sajnos gyengébbeket is – sajnos a mintám azonban túl kicsi ahhoz, hogy egyik vagy másik felé billentsem a mérleg nyelvét. Így egyelőre marad a sötét ló.
Anglia: Nagyon sokan szeretik az angol nyomásokat, én sajnos hektikusnak találom. Míg a németeknél nagyon ritkán csúszik be 1-1 rosszabbul sikerültebb darab, addig az angoloknál ez szinte rendszeres, főleg az EMI, CBS kiadások esetén. Az angol használt lemez piac hatalmas, de sajnos nem olyan precízke mint a németek – hozzájuk képest az angolok már – már trehány népség így nagyon meg kell néznünk mit kínálnak, mert az angol eladók a popcorn morzsás lemezt is képesek hibátlanként hírdetni.
Franciaország, Olaszország: Szintén két olyan ország amiből túl kevés mintával rendelkezem ahhoz, hogy biztonságosan nyilatkozni merjek a nyomásokról. Persze Jean-Michel Jarre összes korai francia nyomásban van meg és azok ütnek is rendesen. Valamint van pl francia nyomású Kraftwerkem (ami pl egy olyan zene, hogy elrontani sem nagyon lehet a legrosszabb nyomás is kifejezetten jól szól), ami szintén nagyon jó, de ebben az esetben az USA jobb például.
Görögország, Spanyolország: Szintén túl kicsi a minta, de amit eddig tapasztaltam az a mediterrán életstílus leképzése – hanyag munkák. Spanyolország annyiból érdekes, hogy ott még a kilencvenes évek közepén is nyomták a lemezeket így van jó pár anyag ami csak abban szerezhető be (hála a represseknek már nem sokáig). Egyiket sem kell erőltetni, hacsak nem a gyűjtés miatt keresünk valamit pont ilyen nyomásban.
Természetesen még számtalan ország van, de vagy minőségük miatt, vagy mert igen ritkák így nincs igazából értelme beszélni róluk. Kimaradt tehát ez-az de nagyjából átfutottuk így a nyugati lemeznyomást is.
A part III-ban megvizsgáljuk majd, hogy mi a helyzet mostanában, megbeszélünk pár olyan fogalmat mint, hogy mi a repress, reissue, test pressing, etched, single sided és még sok hasonló nyalánkságot
