Az elmúlt évben tovább növekedtek a vinyl eladások

2012-ben is tovább növekedtek a vinyl eladások, így talán már véglegesen kijelenthetjük, hogy a fekete szépség visszatért. (sok esetben más színben). A CEA adatai szerint az elmúlt évben a vinyl eladások 17.7%-al nőttek az előző évhez képest, és bár még mindig sehol nincs a digitális eladásokhoz képest, ismét jelentősen túlszárnyalta a globális piac 3%-os növekedését. 2013-ra az előrejelzések viszont hatalmas robbanással – mintegy 40%-os növekedéssel számolnak. Azt hiszem ennek már a fele is óriási dolog lenne de én kíváncsian várom majd jövőre az adatokat. (És most hirtelen az jutott eszembe, hogy pl a Panasonic aki a végsőkig húzta legendás lemezjátszójának gyártását – a Technics SL1200-as sorozatot kisebb-nagyobb módosításokkal 1972 óta gyártották, és csak a 2010-es év végén szüntették be a gyártást a már nagyon pici kereslet miatt – mit fog kezdeni a hirtelen ismét fellendülő forgalommal? Szésztedték-e a gyárat? Be tudják-e indítani újra a gyártást? Vagy csak szimplán kimaradnak a buliból és mások veszik át a helyét? Mostanában a Pana amúgy sem a legjobb napjait éli.).

A Record Store Day kapcsán készült mindenféle felmérések egyikéből pedig kiderül, hogy a vinyl vásárlók 81%-a bizony 35 éven aluli. (meglepő adat!) Steve Wengert a Universal Music Group terjesztési vezetője szerint “Amikor ezek a fiatalok akik eddig csak digitális-tömörített zenét hallgatott, először hallják meg a tűfelrakás hangját a lemezen – akkor az élmény agyeldobós”. A másik érv a lemezek mellett kétség kívül a gyűjthetőségük. Hiszen mennyivel jobban is néz ki egy gyönyörű, megfogható, megtapintható, megszagolható (igen én ilyet is szoktam :D) példány a régóta keresett vagy csak szimplán egy nagyon jó muzsikából mint egy lélektelen hideg változat valahol a HDD (jó esetben) néhány bitjén. Az olyan “apróságokról” mint a nem rég kirobbant (utólag viszont kiderült, hogy nem igaz) örökösödési botrányról már nem is beszélve. (Aki nem tudná, jelenleg a digitális bolthálózatokból vásárolt zenéknek a vásárló csak a lejátszási jogait szerzi meg – azaz jog szerűen pl egy iTunes-ból összegyűjtött kollekció nem ajándékozható el, nem örökölhető – szemben a megfogható vinyl lemezekkel).

Hogy mit hoz a jövő azt én jómagam is kíváncsian várom. Az biztos, hogy amióta ezt a blogot szerkesztem már jelentős változások történtek a piacon. A gyártók ismét új alapanyagokkal, alkatrészekkel kísérleteznek, a régen nagy nevű analóg gyártók új termék piacra lépését tervezik és az üzleti lyukat “betömő” kis újoncok pedig egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a tortából. Jövő ilyenkor már okosabbak leszünk, ha mással nem is hát néhány számadattal!

Depeche Mode – Delta Machine EU vs. USA

Mivel a Depeche Mode új albuma mindkét verzióban viszonylag könnyen hozzáférhető, így biztosan sok emberben felmerül a kérdés melyiket is lenne érdemes beszereznie. Z.É.T kollega megtette helyettünk egy gyors teszt erejéig. (Köszönjük!)

Depeche Mode – Delta Machine 2xLP Virgin Vinyl (180g, high quality, audiophile, anyám kínja :D)  EU (UK) vs. US:

Külső papír borító: EU fényesebb, vastagabb, igényesebb.

Belső fotót/dalszövegeket tartalmazó papír tasakok: Szintén az EU tűnik jobbnak, bár a US tasakok belső rétege finomabbnak tűnik tapintásra.

Ettől függetlenül szerintem muszáj valamilyen plusz vékony tasak, számomra nem megnyugtató a dupla papír. (azonban a nyeklő-nyakló US-be bármit is tettem, a levegő kiszorítása után is elég bénán hullámosodik a vékony külső papír).

Lemezek:

Az EU címke hibás szerszámmal készülhetett, (vagy rossz beállítással), mert mindenhol panaszkodnak rá, hogy minimum csúnya, de a saját példányom farigcsálás nélkül használhatatlan. (Illetve másnál konkrétan kitört a középső részből egy kis darab).post-13166-0-09861000-1364728864post-10802-0-26751000-1364741425

Ilyen gond nincs az amerikai  - Columbia – változattal, ott csaknem csillagos ötös a címke nyomása.

Azonban ketten is rendeltünk kintről, mindkét példányon felületi finom horzsolások látszanak (nem hallható lejátszáskor, így inkább csak bosszantó apróság), ezen kívül olyan ujjlenyomatok vannak rajtuk, mintha valaki lángos evés után a lemezekbe törölte volna a kezét! :o

Hang:

A két változat hangja között minimális különbséget hallok, nehezen tudnám megfogalmazni azt. A várakozásokkal ellentétben a UK nyomást kissé “idegesebbnek”, a US-t picit finomabbnak érzem.

A zene zseniális, de nálam a Sony/Columbia kegyelemkettest kap. [Minden idei kiadvánnyal a Delta Machine érában volt valami gond. Karcos CD lemezek, megjelenési zűrzavarok, stb.] - (eddig a Mute, majd Mute/EMI volt a kiadó)

Ha valaki választani szeretne, akkor itt az összegzés: ha a külső a fontosabb, akkor EU, ha a lemez minőség, akkor US, de bármelyik is, érdemes azonnal mosatni/mosni, vékony belső tasakkal kiegészíteni.

Z.É.T.