Szerencsére egyre több fiatallal találkozom akik felfedezik a vinylt mint formátumot és mint a minőségi zenehallgatás egyik formáját. Azonban sok tévhit és mendemonda kering szájról szájra amolyan urban legend-ként, valamint nehéz magyar nyelven olyan információhoz jutni ami az elindulást segíti. Arra gondoltam, hogy elkezdek egy sorozatot ami a kezdő vinyleseket segíti. Egészen biztos vagyok benne, hogy sokan nem egészen így (vagy teljesen máshogy) gondolják, ezért itt és most leszögezem, hogy az alant leírtak saját tapasztalatok, saját kútfő termékei. Eszmecserére meg mindig nyitott vagyok
1, A lemezjátszó kiválasztása
Végre eldöntötted, hogy te is vinylt szeretnél hallgatni, de nem tudod merre indulj el kezdőként. Természetesen először is be kell szerezned egy lemezjátszót, ugyanis ez lesz a jövőbeni zeneélvezeted központja. Természetesen az első és legfontosabb kérdés, hogy mennyi pénzt szánsz erre az eszközre, hiszen a szórás rendkívül nagy. A néhány tízezer forintos lemezjátszóktól kezdve a több milliós eszközökig minden megtalálható a palettán. Azonban mivel te most az én képzeletemben egy fiatal Magyar kezdő vinyles vagy, aki meg akarja tapasztalni, hogy miről is szól ez az egész ezért a high-end berendezéseket most kizárjuk. Valamint villámgyorsan kizárjuk a néhány tízezer forintos (új eszközökről beszélünk) lemezjátszónak árult de valójában inkább barázdakarcoló noname kínai USB-s vackokat. Ezeket gyorsan felejtsd el, ne hidd el a parasztvakítós marketinget ami legtöbbször arról szól, hogy egyszerűen jó minőségben fogsz vinylt digitalizálni. Ezek a lejátszók szinte egytől-egyik borzasztóan szólnak, a digitalizálási képességük is mélyen a béka feneke alatt van hiába írják rá a dobozra a tutit. A másik amiket kapásból szórj ki a lehetséges beszerzendő eszköz listájáról azok az olcsó szíjhajtásos készülékek, különös tekintettel azokra amik semmivel sem szabványos hangszedő csatlakozóval rendelkeznek (vagy csak szimplán le sem szedhető hangszedőjük van). A szíjhajtás jó, high-end készülékek közül is rengetegnél találunk ilyet, de az olcsó szíj hajtású készülékek NEM AZOK! A legtöbbjük még arra a legalapvetőbb funkcióra is képtelen, hogy konstans sebességgel játssza le a lemezt. Tehát ha olcsóbb készülékben gondolkodsz akkor mindenképpen egy direct drive lejátszót javaslok. Ezekből elég bő a kínálat, ha van rá lehetőséged akkor a legolcsóbb full műanyag változatokat ebből is kerüld. Az átlagos szabály (kevés kivételtől eltekintve) itt is az, hogy minél nehezebb annál jobb – és ez alatt most nem a nagyi szekrénnyel egybe épített lejátszójára gondolok, de ha van súlya a készüléknek az már egy jó pont. A hiedelmekkel ellentétben nem kell félned az úgynevezett DJ lemezjátszóktól sem, a márkás készülékek a kisebb árkategóriában általában gond nélkül lezenélik az olcsó hifinek kikiáltott szíjhajtású lemezjátszókat. Persze ez függ attól is, hogy milyen zenét szeretnél hallgatni – ez egy későbbi történet lesz – de általánosságban ez így van. Amiket nyugodt szívvel nézhetsz mint márkák azok a Reloop, Gemini, Omnitronic, Vestax és társaik a DJ lemezjátszók köréből. Ami fontos, hogy ezeket ne nagyon vedd meg használtan mert általában egy durrbelebalázs kezdő DJ-é volt (fiatal kölök aki azt hitte hogy ő már DJ), és totálisan szétnyúzta még akkor is ha azt hiszi, hogy nem. Egy ideig az árral fordított arányban nő ez a lehetőség, azaz egy drágább Reloop-ot már nem biztos, hogy hülyegyerek nyúzott, viszont egy határ fölött ezek biztosan profi DJ-k kellékei voltak (otthonra Pista azért riktán vesz 120e forintos DJ lemezjátszót), és ez még brutálisabb használatot jelenthet. Ezekről mindig vannak árulkodó nyomok (ütések, kopások,olyan sérülések amik otthoni használatnál nem jönnek elő), tehát az ilyen eszközöktől tartsd távol magad.
Ha digitalizálni szeretnél akkor se engedd megtéveszteni magad az USB-s eszközökkel, ezek általában pofonegyszerű áramkörökkel dolgoznak, és bár a digitalizálás tényleg egyszerű velük de a hangminőségben már nagyon messze vannak a minőségitől. Ha olcsón hozzá tudsz jutni egy megkímélt Technics Sl1200-as sorozatú lejátszóhoz (SL1200 – SL1210 és MK variánsaik) akkor azt mindenképpen érdemes megvenni. A hifi körökben ez a lemezjátszó úgy terjedt el mint egy DJ lemezjátszó és legtöbben úgy mondanak róla véleményt (általában negatívat), hogy nem is hallották még szólni. A valóság az, hogy a Panasonic ezt valódi Hi-Fi lemezjátszónak fejlesztette és iszonyatos pénzeket öltek bele a fejlesztésbe. Ez a lemezjátszó még most is olyan technikát vonultat fel amit a mai konkurensek sem igen tudnak elérni (és ne hidd azt, hogy DD és DD lemezjátszó között nem lehet óriási különbség). Jómagam is egy kissé módosított Technics SL1210Mk2-t használok, pedig előtte voltak komoly hifinek számító lejátszóim is – mint utólag kiderült nem ellenfelei egy ilyen Technicsnek. Bőven száz ezer forint fölött (vagy inkább 200 körül) jön be az első olyan hifi lemezjátszó ami versenyre tud kelni vele. (Ha Jazz és komolyzene a fő preferenciád akkor kicsit máshogy alakul a kép de ez megint egy másik sztori).
Még egy apróság a lemezjátszókhoz; bármilyen olcsóbb lemezjátszót is veszel abban legyél egészen bizonyos, hogy különböző beállításokat el tudsz végezni rajta. Azaz legyen megfelelő ellensúly rajta (vagy utólag legyen beszerezhető nagyobb tömegű), hogy nehezebb hangszedőket is fel tudj rakni. Legyen normális lehetőség az antiskate beállítására, valamint nem hátrány ha a torony magassága is változtatható (bár ez az olcsó lejátszókból egészen biztosan hiányzik). A következő részben tovább ugrunk és körülnézünk a hangszedők között.